Az Európai Unió 2011 óta a társadalmi vállalkozást a következőképpen határozza meg: Olyan, a szociális gazdaság keretei között működő szervezet, amelynek elsődleges célja társadalmi hatás elérése, nem pedig a nyereségtermelés tulajdonosai vagy részvényesei számára. Nyereségét főként társadalmi céljai elérésére használja fel. Működtetése átlátható, számonkérhető és innovatív módon történik, bevonva munkatársait, ügyfeleit és azon más csoportokat, akiket érint üzleti tevékenysége.

A Társadalmi Vállalkozások Magyarországi Koalíciójának tapasztalata alapján problémát jelent, hogy Magyarországon nem terjedt el a fenti széles körű definíció. A társadalmi vállalkozások meghatározása, minősítése, és a számukra elérhető, indulásukat, fejlődésüket segítő pénzügyi és egyéb eszközök részletszabályai Magyarországon mindig az aktuális állami szereplő, szaktárca /háttérszervezet vagy egyéb támogató általános értékei, céljai és fő működési területe alapján kerültek meghatározásra.

Ezen vállalkozások céljai szerteágazóak lehetnek: munkanélküliség megszűntetése, oktatás – ismeretterjesztés, környezetvédelmi problémák megoldása, otthonteremtés, túlzott energiafelhasználás csökkentése, környezetkímélő élelem előállítás, stb. Ezek a vállalkozások mind a társadalmi, mind a gazdasági céljaikat elérik, ezáltal járulva hozzá a munkaerő-piaci integrációhoz, a társadalmi befogadáshoz és a gazdasági fejlődéshez, a környezetvédelemhez. Ilyen módon, a társadalmi vállalkozások jelentős hatással lehetnek a gazdasági rendszerre: új iparágakat hozhatnak létre, új üzleti modellek hitelességét bizonyíthatják, és elhanyagolt társadalmi problémák megoldására biztosíthatnak pénzügyi vagy humán forrásokat.

Példa:

Vegyünk egy nagyvárosban, hagyományosan működő varrodát. A vállalkozás kitűzött célja, hogy az adott évben X% profitot fog elérni. Ezért igyekszik a lehető legtöbb megbízást elvállalni és a költségeit csökkenteni. Emiatt a dolgozók minimálbért kapnak, ami nem fedezi vagy éppen fedezi a havi megélhetésüket. Illetve a cég a munkavállalói létszámot meghatározott szinten tartja. Ha a dolgozók többet szeretnének keresni, túlórát kell vállalniuk, akár hétvégén is, amivel viszont a cég energiafelhasználása, szemete több lesz. A munkabérek azonban nem emelkednek arányosan. Ezen felül a varrodának határidőre kell teljesítenie a megbízásokat, ezért késedelmes teljesítés esetén kötelezi a munkavállalót a túlórára. A munkavállalók fizikai és lelki állapota romlik, mivel nem pihennek eleget és a családjukkal sem tudnak olyan minőségben foglalkozni, mint szeretnének. Több lesz a megbetegedés, stressz, hibás termék, amit újra elő kell állítani. A hibás termékek és a késedelmes teljesítés miatt a vezetőség általában rosszalló magatartást mutat, de a sikeres teljesítményt nem jutalmazza, dicséri. Ezek miatt magas lesz a fluktuáció, ami a munkahelyi légkör megváltozásához: a munkavállalók egymás közötti és a vezetőséggel szembeni bizalmatlanságához vezet. A cég vezetősége ugyan elérte a profitot (ami legtöbb esetben csak a tulajdonost gazdagítja) de a köztudatban „rossz” munkahelyként fog szerepelni, ezért egy idő után már nehéz lesz számára új munkaerő toborzása. Állandó munkaerőhiánnyal fog szembesülni. Azon apróságokról nem is beszélve, hogy egy ilyen munkahely nincs tekintettel az egyén szociális hátterében húzódó problémáira, mint például a munkavállaló családos-e, egyedülálló apuka vagy anyuka, fizikailag bírja-e a nyolc óra ülő / álló munkát, van-e állandó közlekedési összeköttetés a munkahely és a lakóhelyek között stb.

Nézzük meg ugyanezt a varrodát társadalmi vállalkozói szemmel. A társadalmi vállalkozások is profitot akarnak létrehozni, de nem az az elsődleges cél, hanem maga a munkahely fenntartása és ezért megelégszenek alacsonyabb profittal. Az alacsonyabb profit pedig nem a kevesebb bevételt jelenti, hanem a bevétel igazságosabb elosztását. Így az alap munkabér jóval magasabb és annyi munkát vállalnak, amit a meglévő létszámmal, a megbeszélt határidőre biztonságosan képesek teljesíteni. A hatékonyság növelése érdekében a vezetőség kikéri a dolgozók véleményét a munkafolyamatok hatékonyabbá tételére, oktatásban részesíti őket. Az energiafelhasználást környezettudatos módon oldja meg, a szemetet igyekszik az újrahasznosítás elvei szerint elhelyezni vagy újító ötletekkel újra felhasználni. A környezettudatosságba bevonja a munkavállalókat is. Figyelembe veszi a munkavállalók szociális hátterét és probléma esetén igyekszik olyan megoldást találni, ami mindkét félnek jó.

A társadalmi vállalkozások az alapító tagok megállapodása alapján határozzák meg azokat a célokat, melyekkel a társadalmat segíteni szeretnék. Így nem kizárólag az alkalmazottak és családjaik járnak jól. A profit azon részét, melyet nem szükséges a vállalkozás fejlesztésére használni, jótékony célra adják.