Túlélték a 2008-ban kezdődött gazdasági világválságot, a 2014-2016-os olajárválságot, a Covid időszakokat. Élnek és virulnak, mégis alig hallani róluk. Mik ezek?
Én önzetlen vállalkozásoknak nevezem őket, a világ számára társadalmi vagy szociális vállalkozásként váltak ismertté. Honlapom által szeretném tisztázni, mit is takar ez az innovatív vállalkozási forma, amelynek Magyarországon több megnevezése is van és sokszor félre is értik az emberek. Küldetésem népszerűsíteni ezt a vállalkozási formát. Összegyűjtött információkkal szolgálok cégalapításról, pályázatokról, ezen cégeket segítő szervezetekről. Bemutatok néhányat azon magyar és külföldi cégek közül, amelyek bizonyították, hogy az emberség vagy az élőhelyünkre történő odafigyelés nem akadálya a jól teljesítő vállalkozásnak. Sőt!
Miért tartom fontosnak erről beszélni, írni? Véleményem szerint a jelenlegi, a világ által elfogadottnak tartott gazdasági modell inkább egyfajta „rabszolgaság”. A pénz és energiafelhasználás rabszolgasága. Pénzből is és energiából is elég van a földön, az elosztásával azonban probléma van. De meg lehet változtatni! Ezen kívül, ha az unokáink asztalára is szeretnénk ételt és nem élelmi-szert tenni, a vállalkozásoknak is jobban oda kell figyelniük arra, hogyan termelik meg az áruikat. Tartson velem, biztosan talál meglepően egyszerű megoldásokat és lehetőségeket a honlapomon!
Teljes nevem Nagyné Scheffer Mónika. Ebben az évben 46 éves vagyok. 2009-ben a gazdasági világválság kényszerített arra, hogy elhagyjam a hazám és másik országban keressek munkát. Akkor úgy gondoltam Németország lesz az ideális ország. Az élet azonban tovább sodort Angliába, majd Norvégiában kötöttem ki. A három országban kilenc munkahelyem volt kis, családi vállalkozásoknál, illetve országos hálózattal rendelkező, nagy cégeknél. A tapasztalataim alapján a következőkre jutottam: az emberek (munkavállalók) a kulturális eltéréseket is figyelembe véve, egyformák. Egy német munkás ugyanarra vágyik, mint egy magyar vagy egy angol és ugyanolyan séma alapján próbálja elérni. A cégek pedig a jelenleg érvényben lévő kapitalista szemlélet szerint, nem alkalmasak arra, hogy emberséges életet biztosítsanak a munkavállalóknak. Ahol kis, családi vállalkozás alkalmazottja voltam és a család kedves, segítőkész, megértő volt, ott szívesen dolgoztam, de állandóan anyagi problémával küszködtek, fejük felett lebegett a csőd pallosa. A nagy cégeknél az elismerés hiányával és az „életed és véred a cégért minimálbérért” elvvel nem tudtam kiegyezni.
Amikor először láttam a Michael Moore által rendezett „Kapitalizmus, szeretlek” című dokumentumfilmet és a bemutatott két társadalmi vállalkozást (amelyek a mai napig jól működnek az USA-ban), a felismerés olyan erővel tört rám, hogy csak ültem döbbenten a tévé előtt és kérdezgettem magamtól: miért nem működik így minden cég?
Hiszen akkor megszűnhetne az éhezés, a hajléktalanság és pozitív változásokat lehetne elérni az oktatás milyenségében és minőségében. A társadalmi vállalkozások pozitív hatásai hatalmas, jó irányba vezető változást indítanának az egyén és a társadalmak szintjén. Még a környezetet károsító hatások is csökkenthetőek. Egyszóval az egész emberiség szellemi, lelki, fizikai fejlődésére pozitív hatással lenne. Akkor eldöntöttem, ha sikerül saját vállalkozást indítanom csakis ilyen vállalkozásom lesz.
A következő bejegyzésben bemutatom, milyen elvek szerint működnek a társadalmi vállalkozások.